- Ren - fordulunk be az utcába, már majdnem otthon vagyunk.

- Hüm - néz rám.

- Kettőnk.. auch - kérdeznék rá hogy mi van kettőnk között, de mivel Rent bámultam nem figyeltem a lábam elé és megbotlottam, szerencsére Ren megfogott mielőtt még elestem volna.

- Ah... - sóhajt egyet Ren, már biztos belefáradt hogy mindig összetörés állapotba sodrom magam. 

- Bocsánat - két kezem mellkasán pihen, felnézek rá, olyan közel van. A pillangók a hasamba már megint... 

- Rin - suttogja, ujjaival államon simít végig, de most nem csókol meg, akármennyire is azt várom, csak egy gyengéd puszit nyom homlokomra. - Lennél a barátnőm? - néz mélyen szemeimbe.

- Eh? - nézek rá meglepődve. - Öh hát.. öhm.. - érzem ahogy vörösödik arcom.

- ... Mindegy... hagyjuk.. hülye.. kérdés volt.. - túr bele hajába zavartan, majd indulna tovább, de megfogom kezét.

- Aj várj én.. csak meglepődtem ... mert pont.. a kettőnk.. közötti.. dolgokról akartam kérdezni.. hogy mi van..  - dadogok. - A válaszom igen.. - húzom vissza.

- Háhá tudtam hogy hatásos lesz ha drámaian elindulok - kuncog Ren.

- Mi?? - nézek rá, nevet, és olyan aranyos. - Várjunk... azt hiszed hogy megsajnáltalak és ezért állítottalak meg?! - emelem fel a hangom. 

- Hát mi másért, az egy dolog hogy elütlek a biciklivel és leveszlek a lábadról, de legalább már tudom hogy így is sikerül - takarja el nevető száját.

- Ren! Idióta.. felőlem aztán mehetsz tovább, csak kinyújtottam a kezem mert zsibbadt, és véletlenül beleakadt a felsődbe. - vágok komoly arcot.

- Rendben - tűnik el a vigyor a képéről és újra tovább indul. De most nem állítom meg, viszont egyre távolodik, és nem foglalkozik vele.. nem értem.. 

- Ren? - motyogom magam előtt, kérdőn várom hogy vissza forduljon, majd hátra néz, pár pillanatig még bámul, majd röhögésben tör ki.

- Látnod kellett volna az arcod - csapkodja a combjait.

- Ren!!! Ez nem volt szép.. - kiabálok, közben futok utána. - Utállak!! Ez nagyon gonosz volt!!! - csapkodom. 

- Igen? - vigyorogva felegyenesedik, és lefogja kezeimet. Magához rántott, túl közel van, érzem ahogy levegőt vesz, kezemet még mindig fogja, magunk mellett. Arca lassan közeledik, pillantásom felváltva jár a szeme és ajkai között, a távolság megszűnik, ajkai enyémre tapadnak. Megcsókolt, nyelve enyémmel játszadozott, elengedte kezemet hogy arcomhoz tudjon nyúlni, én derekán pihentettem kezem.

- Még mindig utálsz? - kérdi csókunk végén, kezeivel arcomat fogva.

- Igen - bólogatok mosolyogva. - Utállak mert eddig nem nevettél soha.

- Most már az én barátnőm vagy, tudnod kell milyen vagyok igazából. - nyom számra még egy puszit, majd megfogja kezem és lassan tovább indulunk.

Örülök hogy végre megismerhetem az igazi Rent, örülök hogy nevet, és mosolyog, bár ezt csak akkor teszi ha kettesben vagyunk. Az hogy a barátnője vagyok iskolán belül csak úgy látszik hogy mindig megvár, együtt eszünk, fogjuk egymás kezét, de semmi több. Sokan észrevették hogy van köztünk valami, mindenki dicsért minket, nekem jól esett, de Ren nem szereti az ilyen dolgokat. Minhyunnak nem mondtam semmit, nem is beszéltünk mióta barátnője van, ő is csak az iskolában szembesült a kapcsolatunkról. Bár egy nap minden megváltozott, a lány akivel járt kisírt szemekkel jött be az iskolába, Minhyun meg olyan volt mint régen.

- Mindenki arról beszél hogy Minhee-t dobta Minhyun - néz rám Ren a folyosón.

- Minhee? 

- A lány.. úgy hívják - magyarázza nekem Ren. Látszik mennyire nem beszélünk Minhyunnal, még csak a lány nevét sem tudtam, pedig már pár hónap eltelt.

- Sziasztok - jön mosolyogva mellénk Minhyun.

- Minnie mi történt? - kérdem.

- Rájöttem hogy kevés időt töltöttem veled, lemaradtam mindenről szóval.. hiányoztál Rin. - meséli, majd rápillant Renre - És kicsit mérges vagyok magamra hogy a dolgokra... ilyen későn jöttem rá - nekem mondja, még is Rent figyeli, még is miről nem tudok?

- Miről beszélsz? - fogom meg karját.

- Jobb ha elkerülöd Rent, arról beszélek.. - Ren csak figyeli, nem szól semmit. Miért érzem úgy hogy most minden romokba fog dőlni?

Az iskolában a napok csak úgy teltek, olyan átlagos volt minden. Vagy is csak én gondoltam így, szerettem volna így gondolni pontosabban. Azt hittem Minhyun mellett minden olyan könnyű lesz, de én sem támaszkodhatok rá örökké. És itt van Ren is, valamiért nem kedvel, igazából ebbe nem vagyok biztos, csak egyszerűen kerül, mintha.. óvna valamitől.. magától, bár mostanság eljön velünk pár helyre, Minhyun 100szoros kérései után.

- Rin, figyelsz rám? - legyez előttem a kezével Minhyun.

- Ah persze bocsi - rázom meg a fejem.

- Na, hétvégén nem érek rá. 

- Miért? - nézek rá boci szemekkel. 

- Minhyun, az a lány téged keres - jön be Ren és az ajtó felé mutat, ahol egy alsóbb éves lány áll.

- Szia - mosolyogva integet Minhyunnak, nagyon szép lány, olyan mint egy porcelán baba, a hangja is aranyos. Minhyun gyorsan oda siet hozzá az ajtóhoz.

- Akkor hétvégén érted megyek jó? - magyaráz neki halkan Minhyun, épp hogy hallom amiről beszélnek. 

- Hétvége? - motyogom halkan magam előtt. Szóval ezért nem ér rá most.. Randira megy aztán nekem nem is szól..

- Hé - hajol közelebb Ren. Ránézek. - Csukd be a szád - nyomja fel az állam. Én csak pislogok rá, ennyire meglepett hogy Minhyun randizik hogy még a szám is tátva maradt.. Vége a mámorító beszélgetésüknek, így Minhyun vissza is tért a jelenbe. Én csak bámulok rá, ő meg zavartan a fejét vakarja. Nem is tudom miért lepett meg ez annyira.. Féltékeny lennék a lányra?.. Az nem lehet, Minhyun a legjobb barátom kiskorom óta.. barát.. semmi több. A barátom is fog maradni, attól még hogy barátnője lesz..ugye?!

- Rin.. - kezd bele Minhyun, de félbeszakítom és felállok.

- Bocsánat.. de mennem kell, a következő óra.. tesi.. és át kell öltözzek még.. - a hajam eltakarja az arcom, így rá se nézek, a folyosó felé veszem az irányt feldúltan.. Csak Ren jön utána, de ez azért van mert pár óra két csoportra van bontva, Minhyunnak informatika órája lesz, mivel Rennel egy csoportban vagyunk nekünk tesink, gondolom ő is meg átöltözni.

- Rin - szól utánam Ren, majd hirtelen megragadja a csuklómat és maga felé fordít, hajamat kisimítja az arcomból. - Jól vagy? - kérdezi, mire én csak aprót bólintok. Elhúzza száját, majd tovább haladunk lassan a folyosón, csuklómon mindig rajta van a keze, miért felejti elengedni a kezem?..

Átöltöztünk, elkezdődött a testnevelés. Minden rendben volt, a friss levegőn elfelejtettem mindent, majd a futás következett. Időre kellett futni, szerencsére futásban jó vagyok, és ha feldúlt vagyok még jobban megy. El is kezdődött, elrajtoltam, a szél csak süvített a fürtjeim között, a lábam kellemesen zsibbadt, addig minden jó volt amíg meg nem pillantottam a lányt pár könyvvel a kezében, Minhyun meg elé sietett, és mosolyogva elvette tőle azokat, miért pont ők ketten vannak kint az órán? Miért? Figyelmetlenségemben megbotlottam, és a salakpályán elestem, és pár métert csúsztam is. A lábam, és az egész oldalamat felhorzsoltam. A tanár belefújt sípjába, én meg csak feküdtem a pálya közepén, még csak nem is fájt semmim. Ren odaszaladt hozzám, és kérdezgette hogy minden rendben van e.

- Jól vagyok.. - motyogtam, nagynehezen segített felülni.

- Annyira ügyetlen vagy Rin.. - morgott Ren, és felvett az ölébe hogy felvigyen az iskolaorvoshoz. Válla fölött elpillantottam, láttam Minhyunékat bemenni az épületbe, arra gondoltam hogy bárcsak Minhyun lenne itt, féltékeny voltam a lányra.. hogy most neki segít, és nem értem aggódik.. Arcomon könnycseppek gurultak le, Ren nyakához bújtam, szememet erősen lehunytam, azt akartam hogy ne lássak semmit. Tüdőmet csak a friss levegő és Ren illata járta át.

Az iskolaorvos azt mondta semmi komolyabb bajom nincs pár zúzódást kivéve, és hogy kiment a bokám. Meg persze a sok horzsolás.. ami túl sok volt ahhoz hogy az orvos egyedül kezelgesse le őket. Ren kezébe nyomott egy fertőtlenítős gézt hogy segítsen, ráfektettek az ágyra, arra az oldalamra ami sérüléstelen volt, és elkezdték ápolni a másik oldalt. A doktornő a lábamat rakta rendbe, Renre jutott az oldalam, ami kicsit zavarba ejtő volt, hisz a pólómat felkellet húzzam, láttam rajta mennyire vörös az arca, és a keze megint remegett.

- Nem fáj? - néz rám aggódóan.

- Nem.. - harapok ajkamra, mire kicsit erősebben nyomja rá a gézt a sebemre.

- Ahhhh idióta - rándulok össze.

- Ne hazudozz.. - sóhajt.

- Mindjárt jövök, szólok a tanárotoknak hogy itt vagytok, Ren addig kezeld le az arcát is ott a szájánál meg a homlokánál! - ment ki az iskolaorvos.

- Ülj fel - utasított Ren.

- Ha az olyan könnyen menne - fájdalmakkal teli fejjel próbáltam feltolni magam.

- Béna - forgatta szemét Ren, majd segített, felé fordította fejem, és a számat kezdte lekezelni.

- Csíp - sziszegek.

- Ne beszélj - támasztja meg kezével államat. Arca olyan közel van.. és olyan hibátlan.. A szája is.. Elbambultam, nem is figyeltem mit csinálok, pedig épp kezemet emeltem Ren arca felé, és óvatosan megérintettem azt, majd simogatni kezdtem.

- Rin - suttogja, már abbahagyta arcom lekezelését, csak bámulja azt.

- Ahh.. én.. én elbambultam.... - mondom zavartan, mikor rádöbbentem mit csinálok ujjam már az ajkait érintette. Erre Ren óvatosan hajam alá nyúl, másik kezével arcomhoz, fejét enyémhez közelíti, homlokunk már szinte összeér.

- Ren.. ? .. - lehelem halkan, pillantásaink egymáséba olvadtak, a pillangók a hasamban előtörtek.. Zavarban vagyok, ilyet soha sem éreztem.

Formás lágy ajkai enyéimhez értek, az én ajkaimat csókolták, gyengéden, és óvatosan. Ren.. olyan távolságtartó vagy velem.. most még is ezt teszed..

Finoman elvált ajkaimtól, arcomat még nem engedte, ahogy egyre jobban távolodott hirtelen felsője után nyúltam, mellkasán megmarkoltam az anyagot, és visszahúztam  Magamon meglepődtem, de az ő arcán még jobban, egy halvány mosolyt láttam rajta, mint aki erre várt. Újabb csókunkat az ajtónyitás zavarta meg, visszatért az iskolaorvos. Zavartan elengedtük egymást, és úgy tettünk mintha mi sem történt volna. 

- Na fiatalok, kicsit sántikálni fogsz még Rin, szóval óvatosan, de mehettek ha végeztetek a sebekkel. - mosolyog.

- Köszönöm - Renbe kapaszkodva próbáltam felállni. Szerencsére nem fáj annyira, csak a bokám miatt sántítgatok, és a sebek miatt. Ren bekísért az öltözőbe, majd ő is ment átöltözni. Amíg visszakísért a terembe addig nem is beszéltünk, főleg arról ami történt.. de a kezemet végig fogta, összekulcsolva, és nem csak úgy mintha azzal segítene megtámasztani. Beértünk a terembe, pont szünet volt, egy óráról maradtunk csak le.

- Rin... mi történt? - néz ránk Minhyun amíg megszenvedek a leüléssel.

- Semmi.. - szusszanok.

- Elesett tesin futás közben, mikor meglátott té...- mesélt volna mindent Ren, de én megelőztem lerántottam magamhoz és rátapasztottam a kezem a szájára. 

- Mit láttál meg? - nézett nagy csodálkozó szemekkel Minhyun. Én meg dühösen vizslatom Ren arcát.

- Csak valami gyíkot.. és megijedt.. - szedte le kezemet szájáról Ren.

- Aha.. - láthatóan nem hitt nekünk Minhyun.. de a lényeg hogy nem nagyon foglalkozott vele.. csak mondta hogy jobban vigyázzak magamra.

Nap végén a sulikapunál vártuk Rennel Minnie-t, de nem jött. Ren kapott egy üzenetet hogy a lányt kísérte haza, szóval ne várjunk rá. 

- Menjünk - fogta meg a kezem Ren, kicsit dühösnek tűnt.

- A lánnyal van? - nézek fel Renre.

- Igen. 

Nem beszélünk egymással, még is tudjuk mit gondol a másik, mire van szüksége a  másiknak, és hogy mi a fontos neki. Tudja Ren hogy mi van velem és Minnievel... De én úgy érzem nem tudok mindent.. Renről.. és a ő érzéseiről.. Mintha ahhoz lányhoz.. neki is köze lenne...