- Igyekezz, már kint vár rád ne késs el rögtön az új iskoládból főleg hogy Minhyunt is ide rángattad! -  üvöltözik be a nővérem a szobámba.

- Jó, jó megyek már, amúgyis Minnie jött túl korán! - kiabálok vissza és gyorsan magamra kapom a táskám majd szaladok is ki a házból.

- A kajád!! - fut utánam a nővérem.

- Ahh köszönöm, sziaa - veszem el a zacskót és integetek neki.

- Jó reggelt! - üdvözlöm Minhyunt majd arcára nyomok egy puszit, a nagy rohanásban kicsit kifáradtam, nem hittem volna hogy ennyi minden összejön az első napra, mint például az elalvás.

- Ahh Rin legközelebb igyekezz vagy reggelente nem várlak meg!! - borzolja össze a hajam majd gyors léptekkel a suli felé vesszük az irányt.

- Ne siess már ennyire Minnie! Nem kapok levegőt!! - lihegve próbálok lépést tartani vele.

- Meg is érdemled! - int egyett majd gyorsít a léptein. 

- Ne csináld már! Gonosz vagy! Jöhettél volna biciklivel. - hisztizek.

Én csak nyavajogtam és vergődtem mögötte, de nem szólt egy szót sem. Nagyon hálás vagyok hogy ezek után is a legjobb barátomnak nevezhetem, de mik utàn is?

Évekkel ezelőtt ismertem meg Minhyunt, nagyon kicsik voltunk. Mindig egyedül játszottam, mivel szüleimet kiskoromba veszítettem el ezért nagyon magamnak való voltam. Aztán jött ő és minden megvàltozott, megvédett, játszott velem mintha a bátyám lett volna, sőt apám szerepét is átvette.  Nővéremmel és a csalàdjàval élek, de a hétvégéket Minhyunnal töltöm. Mindenben számíthatok rá. Minhyun egy évvel ezelőtt át iratkozott egy másik iskolába, mert elköltöztek. A jegyeim leromlottak, ismét én lettem a kiközösített és már nem bírtam tovább. Minhyun beszélt a nővéremmel, igy mi is elköltöztünk és átírattak Minhyun iskolájába. Ahhoz képest hogy miken mentem keresztül nagyon vidám làny vagyok, főleg ha Minhyunnal vagyok.

- Jössz már ?! - fordul meg Minhyun, én kábán tántorgok pár méterrel lemaradva, valami csilingelést hallottam, ezért gondoltam lejebb húzódok a járdán, könnyen is ment volna ha épp nem a rossz oldalra battyogok át.

- Vigyá.....!!! - kiállt Minhyun, de későn nekem jött egy biciklis és rámborult. 

- Idióta, ha öngyilkos akarsz lenni legalább az új brigámat kiméld meg!! - gurul le rólam kiabálva a biciklis. Fölém hajolva próbál letekerni a biciklijéről, a napsütésben nem látom az arcát, de mintha hosszabb szőke haja lenne. 

-Isten te vagy az? A mennybe kerültem? - hunyorogva nézek rá.

- Ha te ilyen életveszélyes képességekkel a mennybe kerűlsz én vagyok micimackó! - segít felülni a szökeség.

- Ahh jól vagytok? Ren ? Rin? - fut aggódóan hozzánk Minnie.

- Mióta dadogsz annyira hogy nem tudod a nevem?! - fogom meg fájó fejem. 

- Én vagyok Ren - morog mellettem a srác, majd nagy nehezen felhúz, bár rögtön átpasszol Minnienek, eléggé instabilak még a lábaim.

- Ohh.. bo.. bocsánat... fi.. figyelj ha valami baja lett a biciklidnek.. kifizetem! - nézek rá nagy aggodó szemekkel. 

- Majd megoldom - állítja fel a biciklit, majd ráüll. - Inkább magadat nézesd meg egy orvossal! - forgatja szemeit majd elindul. 

- De aranyos, aggódik értem! - nézek Minhyunra mosolyogva.

- Ne.. nem hiszem hogy arra gondolt amire te.. előbb küldene el dili dokihoz mint a suliorvoshoz hogy megvizsgáljon. - nevetett kínosan Minghyun.

- Utállak ez a te hibád!! - csapok mellkasára és trappogva elindulok. - Miattad kerültem kínos helyzetbe!! - kiabálok. 

- Vigyázz nehogy rácsavarodj megint egy biciklire! - nevet Minnie.

- Kopj le!!! - üvöltök.

Nagy nehezen pár perc késéssel berontottunk az osztályterembe. Kit szúrtam ki rögtön a hátsó padsorban?! Hát persze hogy azt a Ren gyereket, nem is én lennék ha nem az osztálytársam lenne, remek első benyomást keltettem benne!

Gyorsan bemutatkoztam majd leültem a helyemre, Minnie mögé, ....de mögöttem Ren ül.. Olyan érzésem van mintha magába rajtam röhögne...

-Pszt - bökdösöm meg Minhyun vállát.

-He? - hajol hátra.
-Miért nem mondtad hogy az osztálytársunk?!! - suttogom mérgesen, de ő csak felém fordulva mosolyog, hát nem vagy vicces Minnie.

Ebédszünet van, elővesszük a étel dobozainkat, Minnievel mindig kaját cserélünk, ő szereti azt amit a nővérem csinál, de én utálom. Minnie meg mindig olyan kaját hoz amit én szeretek, szóval nincs probléma.

-Hé Ren hozol nekem üdítőt? Úgyis a büfébe mész igaz?! - néz Renre Minhyun, Ren meg sem mozdult, nem tudom miből gondolta hogy büfébe készült volna.. 

-Ja.. - lomhán feláll, majd lassan kibattyog.

-Te is ki tudsz menni - nézek Minhyunra felvont szemöldökkel.

-De neki nincs kajája, ha nem küldöm ki képes nem enni. - majszolja az ebédet.

-Ah, mindjárt jövök - pattanok fel és Ren után sietek.

-Ren! - kiabálok utána, de nem figyel. -Hééé!! - gyorsítok, de végre megállt, sikeresen bele ütköztem.

-Mi van? - néz rám.

-Mi az hogy mi van? - bámulom tátott szájjal, nem értem miért ilyen. 

-Neked is kell valami a büféből? 

-Mi? Ja.. ja nem csak.. hagyjad én eltudok menni érte. - legyintek. Nem figyel rám, elfordult és tovább indult. Miért érzem úgy hogy ismerem? Vagy is nem őt, hanem az érzéseit..

Vett magának kaját, és Minnienek az innivalót, én magamnak egy csokit vettem, bár nem értem miért, azt sem értem miét jöttem utána, épp ezért volt muszáj vegyek valamit. A folyosón vissza fele menet elkezdte enni a péksütijét, én is kibontottam a csokimat. Annyira kínos ez az egész, valamiért sírhatnékom támadt, olyan fura érzésem van vele, pedig ma találkoztunk először. Érzem ahogy csillognak a szemeim a könnycseppektől, nem szeretem ha az emberek ennyire ridegek velem, rossz emlékeket idéznek fel.

-Jössz? - fordul meg, nagy szemekkel nézek rá, ő is csak bámul, - ne sírj Rin ne sírj, most ne. 

-Öh.. csokis a szád.. - meglepődve pislogok, hisz próbálja levakarni a képemről a csokidarabokat, de valamiért remegnek a kezei. 

-Kö.. köszönöm... - fordulok el és a falat kezdem el bámulni, érzem hogy pár könnycsepp csúszik le az arcomon, a szívem is mindjárt kiugrik. 

-Menjünk vissza, mindjárt csöngetnek és még nem ettük meg a kajáinkat sem. - fogja meg csuklómat, bólintok majd megyek utána.

Minhyun már indult volna utánunk, de pont akkor értünk be a terembe.

-Azt hittem már valamilyen gyárba mentetek üdítőt készíteni. - ingatja a fejét Minnie, majd rám néz, és az arcomat kezdi vizsgálni, a tekintete a csuklómra tér át, Ren még mindig fogta a kezem, de abba a pillanatban elengedte. -Történt valami? - néz Renre majd rám.

Ren csak oda nyomta neki az innivalót majd bement és leült. 

-Megint gonosz volt veled? - súgja oda Minnie.

-Nem.. nem.. - rázom meg a fejem.

-Rin - fogja meg a kezem.

-Na.. jól vagyok.. nézd hoztam neked csokit - nyomom szájába. - A kedvenced - mosolygok, majd elslisszolok mellette és helyet foglalok. Hátulról valaki megbökdöste a vállam, ezért megfordultam, Ren nyújtott felém egy zsepit. -Köszi - elvettem a zsepit, és akkor olyat láttam ami örökre megváltoztatta minden gondolatom, első látásra tudtam hogy fontos személy lesz az életemben, de az a pillanat, az mindennél másabb volt.

Ren rám mosolygott, úgy ahogy még senki sem mosolygott rám..

folyt. köv.