- Ren - fordulunk be az utcába, már majdnem otthon vagyunk.

- Hüm - néz rám.

- Kettőnk.. auch - kérdeznék rá hogy mi van kettőnk között, de mivel Rent bámultam nem figyeltem a lábam elé és megbotlottam, szerencsére Ren megfogott mielőtt még elestem volna.

- Ah... - sóhajt egyet Ren, már biztos belefáradt hogy mindig összetörés állapotba sodrom magam. 

- Bocsánat - két kezem mellkasán pihen, felnézek rá, olyan közel van. A pillangók a hasamba már megint... 

- Rin - suttogja, ujjaival államon simít végig, de most nem csókol meg, akármennyire is azt várom, csak egy gyengéd puszit nyom homlokomra. - Lennél a barátnőm? - néz mélyen szemeimbe.

- Eh? - nézek rá meglepődve. - Öh hát.. öhm.. - érzem ahogy vörösödik arcom.

- ... Mindegy... hagyjuk.. hülye.. kérdés volt.. - túr bele hajába zavartan, majd indulna tovább, de megfogom kezét.

- Aj várj én.. csak meglepődtem ... mert pont.. a kettőnk.. közötti.. dolgokról akartam kérdezni.. hogy mi van..  - dadogok. - A válaszom igen.. - húzom vissza.

- Háhá tudtam hogy hatásos lesz ha drámaian elindulok - kuncog Ren.

- Mi?? - nézek rá, nevet, és olyan aranyos. - Várjunk... azt hiszed hogy megsajnáltalak és ezért állítottalak meg?! - emelem fel a hangom. 

- Hát mi másért, az egy dolog hogy elütlek a biciklivel és leveszlek a lábadról, de legalább már tudom hogy így is sikerül - takarja el nevető száját.

- Ren! Idióta.. felőlem aztán mehetsz tovább, csak kinyújtottam a kezem mert zsibbadt, és véletlenül beleakadt a felsődbe. - vágok komoly arcot.

- Rendben - tűnik el a vigyor a képéről és újra tovább indul. De most nem állítom meg, viszont egyre távolodik, és nem foglalkozik vele.. nem értem.. 

- Ren? - motyogom magam előtt, kérdőn várom hogy vissza forduljon, majd hátra néz, pár pillanatig még bámul, majd röhögésben tör ki.

- Látnod kellett volna az arcod - csapkodja a combjait.

- Ren!!! Ez nem volt szép.. - kiabálok, közben futok utána. - Utállak!! Ez nagyon gonosz volt!!! - csapkodom. 

- Igen? - vigyorogva felegyenesedik, és lefogja kezeimet. Magához rántott, túl közel van, érzem ahogy levegőt vesz, kezemet még mindig fogja, magunk mellett. Arca lassan közeledik, pillantásom felváltva jár a szeme és ajkai között, a távolság megszűnik, ajkai enyémre tapadnak. Megcsókolt, nyelve enyémmel játszadozott, elengedte kezemet hogy arcomhoz tudjon nyúlni, én derekán pihentettem kezem.

- Még mindig utálsz? - kérdi csókunk végén, kezeivel arcomat fogva.

- Igen - bólogatok mosolyogva. - Utállak mert eddig nem nevettél soha.

- Most már az én barátnőm vagy, tudnod kell milyen vagyok igazából. - nyom számra még egy puszit, majd megfogja kezem és lassan tovább indulunk.

Örülök hogy végre megismerhetem az igazi Rent, örülök hogy nevet, és mosolyog, bár ezt csak akkor teszi ha kettesben vagyunk. Az hogy a barátnője vagyok iskolán belül csak úgy látszik hogy mindig megvár, együtt eszünk, fogjuk egymás kezét, de semmi több. Sokan észrevették hogy van köztünk valami, mindenki dicsért minket, nekem jól esett, de Ren nem szereti az ilyen dolgokat. Minhyunnak nem mondtam semmit, nem is beszéltünk mióta barátnője van, ő is csak az iskolában szembesült a kapcsolatunkról. Bár egy nap minden megváltozott, a lány akivel járt kisírt szemekkel jött be az iskolába, Minhyun meg olyan volt mint régen.

- Mindenki arról beszél hogy Minhee-t dobta Minhyun - néz rám Ren a folyosón.

- Minhee? 

- A lány.. úgy hívják - magyarázza nekem Ren. Látszik mennyire nem beszélünk Minhyunnal, még csak a lány nevét sem tudtam, pedig már pár hónap eltelt.

- Sziasztok - jön mosolyogva mellénk Minhyun.

- Minnie mi történt? - kérdem.

- Rájöttem hogy kevés időt töltöttem veled, lemaradtam mindenről szóval.. hiányoztál Rin. - meséli, majd rápillant Renre - És kicsit mérges vagyok magamra hogy a dolgokra... ilyen későn jöttem rá - nekem mondja, még is Rent figyeli, még is miről nem tudok?

- Miről beszélsz? - fogom meg karját.

- Jobb ha elkerülöd Rent, arról beszélek.. - Ren csak figyeli, nem szól semmit. Miért érzem úgy hogy most minden romokba fog dőlni?